Iza weboldala

Angol telivér:

Az angol telivér (angolul thoroughbred) a világ talán legelterjedtebb lófajtája, leginkább versenylóként ismert. Melegvérű fajta, gyorsaságáról és temperamentumáról ismert. Az angol méneskönyv regisztrációjában 18 600 kanca szerepel, a különböző nemzetek méneskönyveiben összességében megközelíti az egymilliót. A hazai állomány hozzávetőlegesen 800 kancát számlál, és 400 ló áll galopptréningben, vagyis versenyez.

Jellemzői:

Testalkata atlétikus, feje száraz, nyaka hosszú. Izmos kiemelkedő marral rendelkezik, melynek magassága bottal 150-170 cm, szárkörmérete 18-22 cm. Háta középhosszú, ágyéka feszes. Hosszú jó izmolt fara gyakran egyenes, mély dongás mellkasa van. Végtagjai szikárak, lábállása elöl gyakran franciás, hátul a nyitott csánkok jellemzőek rá. Mozgása lapos, a vágta a legjobb számára, ebben a jármódban a világ leggyorsabb lova. Színe bármilyen lehet, a tarkát kivéve. Legjellemzőbb a pej, de gyakran sárga, fekete vagy szürke színű.

Hasznosítása:

Elsődleges hasznosításában a lóversenyzés. A galopp-pályákon szinte kivétel nélkül angol telivérek versenyeznek, de a militaryban és más lovassportokban is jellemzően magas a részvételi arányuk. Mivel fejlődése gyors a kétéveseket már versenyeztetik.

Híres telivérek:

Az angol telivérek közül Magyarországon a legjobb eredmény a 19. század utolsó negyedében érte el, amikor 1876-ban Kisbér (Buccaneer-Mineral) megnyerte az epsomi derbyt. AZ 1874-ben született Kincsem (Cambusan-Waternymph) pályafutása is erre az időre esett. Különleges rekordot tudhat magáénak a mai napig: 54 versenyből 54 győzelmet szerzett korának legjobbjaival szemben. A ma élő angol telivérek közül Overdose-nak van esélye, hogy a magyar hírnevet öregbítse. 4 évesen 12 versenyéből, 12 győzelmet aratott. Az angol telivér kitűnő regenátor ott, ahol nagy teljesítményre van szükség. A telivér karaktere, idegrendszeri adottságai azonban nem teszik alkalmassá a használati ló nemesítésére ott, ahol a ló gyengébb lovagló-képességű emberekkel találkozik.

Appaloosa:

Az Appaloosa egy félvér ló, nevét a Palouse folyó nevéről kapta. Olaszországból spanyol közvetítéssel került Amerikába. Tulajdonságai közül a legjellemzőbb és a tenyésztés szempontjából a legfontosabb különleges színe.

Jellemzése:

Mivel félvér és kiterjedten keresztezik a quarter lóval, ezért tulajdonságai vegyesek, tág határok között mozognak. A legjobb lovakat az arányos testfelépítés és a hibátlan lábszerkezet jellemzi. Marmagassága bottal mérve 147-157 cm között mozog, övmérete 180-195 cm, szárkörmérete 19,5 és 21,5 cm közt változik. Súlya 450-530 kg körül van. Tipikus ismertetőjele a szemein fehér ínhártya van, (fehér szín a szemben, mint az embereknél), rózsaszín bőrpigmentáció az orrlyukak és a lágyrészek körül valamint, függőlegesen csíkozott paták.A legfontosabb tulajdonsága a színe: öt elismert szőrszínt tartanak nyilván a fajtánál.Párductarka: ebben az esetben a túlnyomóan fehér szőrszínű ló egész testén sötét, ovális kisebb kiterjedésű színes foltok vannak. Fekete, pej vagy sárga színű párductarkák léteznek.Hófedte tarka: az egész testet beborítják a foltok, főképpen a far körül (sabraktarka).Deres: Sötét alapszín, nagyobb fehér foltok, vagy pettyes takaró.Márványtarka:nagyobb színes foltok a jellemzőek, amelyek tűzötté válhatnak, az egész testen elszórva.Agáttarka: fehér és színes szőrök keverednek a testen.

Hasznosítása:

Könnyen kezelhető, masszív, strapabíró ló. Barátságos természete miatt nagyon jó hátasló. Tanulékony, jó munkakészségű, ezért hobbilóként éppúgy hasznosítják, mint sportlóként. A díjlovaglásban, távlovaglásban elterjedt, egyre népszerűbb a westernlovaglásban.

Friz:

Ez a szeretetre méltó, pompás fekete ló nagyrészt szokatlan, büszke fejtartásának köszönheti a szépségét. A fríz lovak nagyon drágák, de hódolóik mindenre készek, hogy sajátjuknak tudhassanak egyet.

Jellemzői:

A fríz ló máig megőrizte fajtája ősi jellegzetességeit, kitartását és kiegyensúlyozottságát. Elismerésre méltó testfelépítése, robusztus megjelenésű, a betegségekre, huzatra, nagyon érzékeny lófajta. Egészséges, dinamikus mozgású. Térölelő, lendületes jármódja, vérmérséklete, mozgékonysága, a hátsó lábak tolóereje és az ügetésben megmutatkozó erőteljes térdmunka rendkívül magával ragadó. A kistermetű fríz ló korrekt gerincvonalát jól hangsúlyozza az ívelt és büszkén hordott nyak, amely fejlett, széles mellkasba és erős, hosszú vállakba megy át. A far csapott, a mar kidomborodó, a fej hosszú, de nemes. A szemek nagyok és élénk pillantásúak, a fülek mozgékonyak, finom szabásúak. A törzs tömeges, erős és mély. A hát rövid, íve kissé megtört. A sörény és a farok szőre sűrű, hosszú, enyhén hullámos, ritkítani vagy befonni csak ritkán szokták. A végtagok rövidek, erősek, jó csontozatúak. Hosszú, sűrű bokaszőre van. A paták kemények és jól formáltak. Megsínyli a (gyakori) ló, lovas, élőhely változást.

Hatása más lovakra:

A fríz lovat szárazföldön és tengeren egyaránt szállították az északi-tengeri kikötőkből sok más vidékre. Rokonsága a dales pónival és fell pónival azonnal szembetűnik. A tőle származó angol lovon keresztül hatott az angol „nagy lóra" (great horse) és a mai shire-ra, de felhasználták új fajták tenyésztésénél is, főleg Németországban és Norvégiában: az oldenburgi, a württembergi és a døle lovaknál.

Hasznosítása:

A fríz, spanyol őseiből adódóan sok mindenben hasonlít a lipicaira: mindkét fajta erős farral, természetes feligazítottsággal és magas, akciós mozgással rendelkezik. A frízek a lipicaihoz hasonlóan megtaníthatók nagydíj szintű díjlovas feladatokra, és képesek teljesíteni a föld feletti iskola nehéz gyakorlatait is. A fríz emellett jó minőségű ügetéssel is rendelkezik, amely keresetté teszi a fogathajtásban is. Hámoslóként elsősorban bemutatókon szerepel, a hagyományos holland fogatban (Sjees). Mesébe illő külleme és intelligenciája miatt cirkuszi lóként sem ritka. Karaktere és emberhez való ragaszkodása hobbicélokra is ideálissá teszi.

Érdekességek:

A 20. század elejéig a frízek fele pej volt, ma viszont kizárólag fekete frízeket tenyésztenek tovább. Ezek általában jegytelenek: a fehér csillag a homlokon az egyetlen jegy, ami engedélyezett. A fajta egyedei ragaszkodnak az emberhez, mégis rosszul viselik a büntetést: nem ritka, hogy hónapokig nem nyerik vissza a bizalmukat, ha bántják őket. Egygazdás ló. A gazdáját mindenen keresztülsegíti, vigyáz rá, nagyon ragaszkodik hozzá. Ha jól bánnak vele nagyon hálás, gazdája hangját bármikor felismeri hangos nyerítéssel, üget, illetve vágtázik hívójához.

Lipicai:

A lipicai ló Magyarországon a 32/2004. (IV. 19.) OGY határozat értelmében nemzeti kinccsé nyilvánított lófajta.

Tulajdonságai:

Igen tanulékony, nagyon engedelmes, jó munkakészségű, szilárd szervezetű, ellenálló, nem nagy igényű fajta. Elsősorban fogatló, kiváló hintós és kocsiló, emellett a spanyol iskolában hagyományosan használt lófajta. Nemzetközileg igen eredményes a fogatsport területén. Általában szürke, de gyakran előfordul fekete, sőt pej is. Bottal mért marmagassága 152-162 cm.

Külleme:

A lipicai nem túl nagy méretű, nemes, de nem finom fejű. Nyaka magasan illesztett,rövid. Izmos hátú ló, jól izmolt farú, inkább dongás, mint mély, korrekt lábállású, kemény patájú fajta. Ügetőmozgására jellemző a magas lábemelés és az akciós mozgás. A fajtában sok a szürke, de pej és fekete színű is előfordul. Feje jellegzetes kosfej. Nyaka izmos, rövid. Fülei küllönlegesen nagyok.

A Bécsi Spanyol lovasiskola:1572. szeptember 12-én alakult meg a híres bécsi lovasiskola, ahol magas szintű, már-már nem is díjlovaglásra, inkább „lovastáncra" idomítják a lipicai, kizárólagosan méneket. Az első világháború előtt csak a Habsburg-családnak tartottak előadást, és tanították őket lovagolni, de utána minden vasárnap nagyközönség előtt is megnyitották. De a sok szürke lipicai mellett, hagyományosan egy sötét ló is van a többi között, bizonyítva, hogy nem csak szürke színben létezik.A lovasiskolának otthont adó épületrészt (Téli lovasiskola) Johann Bernhard Fischer von Erlach tervei szerint építették 1729-1735 között barokk stílusban. A lovasok a mai napig a tradícionális öltözetükben lovagolnak.A "piaffe"A lovasmutatványok eredete a reneszánsz időkre nyúlik vissza, amikor jól képzett lovakra és lovaglási technikákra volt szükség a lovas harcmodor manővereihez. A lovasbemutatókon sok híres figurát mutatnak be:"Courbette" - meghajlás"Levade" - a ló felágaskodik, miközben hátsó lábának csánkjai szinte a talajt érintik"Croupade" - a ló a levegőbe ugrik, miközben mellső és hátsó lábait a hasa alá húzza"Capriole" - a ló a levegőbe ugrik, s ezzel egyidőben hátsó lábaival kirúg"Piaffe" - topogás, vagyis a ló helyben jár, gyakran két oszlop között.

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat